És a bajusz egyszercsak valamikor szeptember közepén megjelent Nándi arcán és külön életet kezdett. Tisztában volt azzal, hogy küldetése van, mert ebből decemberre szakállnak kell lennie ha törik, ha szakad. Bajusz átlagon felülinek érezte magát, tudta, hogy viselése úriemberes, nem hivalkodó, de nemes. Ősei visszanyúlnak egészen a kezdetekig, ismeretei alapján egész a Nagy Bumm-ig.
“Elválaszthatatlan társa a magyarnak a bajusza.” De mit ér akár Kossuth, akár Széchenyi szava az asszonyéval szemben, aki látván a szőrzet eme területfoglalását kedvese arcán fellázadt és azt mondta, hogy márpedig itt nem lesz tatárjárás! Így Marika sírig tartó szerelmét bizonyítván Nándi szomorú búcsút intett a Gillettel. Egy huszárvágással megszabadult a férfiasság eme megnyilvánulásától.
Sebaj, az angolosan oldalra fésült frizura továbbra is ékes bizonyítékként csillogott Nándi arisztokrata homloka felett. Cseppet sem veszítve grófias sármjából.
Aztán jött a november, vagy nevezzük movembernek ezt az őszt megtréfáló napsugaras hónapot és a bajusz újra feltűnt. Rendíthetetlen magabiztossággal indult növekedésnek. Megerősödve, hatalmas tervekkel érkezett a világra. Mosolyogva serdült és decemberre szakállá nőtte ki magát.
Nándi és Bajusz küldetése immár nem titkolható tovább, hisz évek óta a Mikulás hűséges segítőjeként dolgoznak ezeken a napokon. A Hotel Aurora-ban ma éjszaka akcióba lendülnek, hogy bearanyozzák azoknak a gyerekek a perceit, akik itt töltik a december hatodikát. Ezután a kaland után Bajusz egy újabb évig hibernálja magát, hogy aztán terminátorként hőssé váljon jövő ilyenkor is. Még ha csak egy napra is.
Ho-ho-ho-ho!!!
