Észrevettétek már, hogy napjainkban milyen sokan küzdenek, küzdünk valamilyen állandó vagy visszatérő megbetegedéssel? Többen azt vallják, hogy régen ritkábban betegeskedtünk és úgy általában is kevesebb kórság létezett. Talán ebben lehet némi igazság. Emlékezzünk csak vissza a saját gyermekkorunkra, amikor még csupán az alap védőoltásokat kaptuk meg, mégis kevésbé kötött minket ágyhoz bármilyen nyavalya. Vagy például a ma egyre gyakoribb ételallergia sem volt egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán jellemző. Még az Y generáció gyerekkorában is zavarodottan felvonta volna a szemöldökét az a konyhás néni, akitől gluténmentes kenyeret kérnek a főzelékhez, hát még a korábbiaknál!
Arról persze sokáig lehetne elmélkedni, hogy napjaink gyakori betegségei csak a fejlettebb tudománynak köszönhetően ismeretesek-e, egyáltalán léteztek korábban is, csak nem tulajdonítottunk nekik ekkora jelentőséget? Netán magunk generáljuk a bajt és ez (is) fejben dől el?
A kérdés ennél persze sokkal összetettebb és nyilván óriási butaság lenne azt kijelenteni, hogy minden betegség csupán lelki eredetű, ne adjisten magunk idézzük őket elő. Készül viszont egyre több tanulmány és kutatás, melyek rendre azt támasztják alá, hogy bizony a fizikai jólétünk nagyban együtt jár mentális állapotunk minőségével. Az ugyanis tény, hogy a rohanó, stresszes mindennapok, az állandó szorongás és a feszültség nem túlságosan immunerősítő hatású. Ha pedig ehhez még hozzáadjuk a mozgásszegény életmódot is, akkor bizony elég erősen bebiztosíthatjuk a terepet egy kellemetlen betegség lehetőségének. Nem véletlen az sem, hogy egyre több orvos fektet hangsúlyt a gyógyszeres eljárások mellett a páciensek lelki állapotának kezelésére is.
Tény tehát, hogy sajnos napjainkban sok a népbetegség, melynek körébe már egyre súlyosabb kórságok is beférkőztek. A legfontosabb viszont továbbra is a prevenció lenne, hogy megőrizzük az egészségünket, figyeljünk a lelkünk és a testünk jelzéseire is. Merjünk kiszállni abból a mókuskerékből ha eljött az ideje, tudjunk szünetet tartani, tanuljuk meg néha nem felvenni a munkahelyi telefont késő este, és hogy az e-maileket sem kell a vacsoraasztalnál megválaszolni.
Mindenkinek jár időként egy wellness hétvége, egy kirándulás a friss levegőn vagy egy séta a parkban, amikor nem a bejövő üzenetekkel és a hírfolyammal vagyunk elfoglalva, hanem egymásra és magunkra figyelünk. Megéljük a pillanatot és nem másnapi teendőket szervezzük a fejünkben.
A pihenés idejére az Atlantisban is bátran javasoljuk a mobiltelefonok elzárását a szobai széfbe.
Higgyétek el édesebb az a sütemény, ha evés közben odafigyelünk az ízére, és a kedves mosolya is akkor a legragyogóbb, amikor beszélgetés közben őt figyeljük, nem az értesítéseket.
Tanuljunk meg tehát pihenni, kikapcsolódni és őrizzük meg az egészségünket minél tovább!
