Aki miskolci az tudja, hogy minden hónap első vasárnapján a villamos udvariasan átadja helyét az emberseregnek. Ezen a napon a tömeg úgy hömpölyög a Széchenyi utcán, mint a kavicsokon átfurakodó patak vize. Tolongva, hol szelíden, hol kissé vadul, de folyton áramolva. Elhatároztam, hogy úgy vetem bele magam ebbe a folyamba, hogy kiélvezem annak minden cseppjét. Gyerekekkel azonban az élet általában átírja az elképzelt forgatókönyvet.
Teljes relaxban indítottunk. A perifériás látásommal kiszúrtam, hogy rögtön az első asztal tele elnyűtt játékokkal, köztük kisautókkal, amit sasszem kétévesem öt másodperccel később már le is reagált. Még meg sem éreztem a vásári feelinget, de már az egyik gyerek a kettőből elkezdte a sírást. Egy légikatasztrófa filmben ilyenkor szól a másodpilóta, hogy elszállt a kettes hajtómű. Próbáltam elvonatkoztatni és elmélyülni a látnivalókban, ami bőven akadt.
Rengeteg festmény, gyakorlatilag minden témában, katonai fegyverek, kancsók, köpőtálak, kád, millió porcelán, ezüstkanalak, lámpák és érmék, bélyegek és …..sorolhatnám. Igazi kincsek, elfelejtett, elvesztett emlékek őrzői. Ilyenkor meglódul a fantáziám és látom a kardokon a vért, a kalapban az embert, a képen mosolygó nőt. A fogakon koccanó ezüst kanál fényét, a csilláron megakadó sötétséget.
Nagyjából tíz perc telhetett el, mikor megkezdte egyes számú gyermekem a kellemetlenkedést. Ez lassú, folyamatos duruzsolást jelent, ami perceken belül az idegeid huzogatásával párosul. Kürtöskalács hozott számunkra nagyjából tíz percet. Nálunk ez úgy működik, hogyha tele a szájuk általában lenyugszanak. A kegyelmi időszak végeztével a másodpilóta jelezte, hogy úgy tűnik elvesztettük az egyes hajtóművet is. Megszólalt a csengettyű a fejemben, perceim vannak hátra a kényszer távozásnak. Ettől enyhén remegni kezdett a gyomrom. Hónapok óta vártam ezt a napot…
Nevezzük Bömböldének és Hisztinek őket, de kibírtak még tíz percet, amíg a legkedvesebb tevékenységem űztem egy keresekedővel. Történt ugyanis, hogy beleszerettem egy fali szőttesbe, ami teljesen elvarázsolt. Így aztán alkalmaztam a sas leszáll, a kotlós körbejár, a megkérdem az árát, aztán látványosan rázom a fejem és távozom technikát. Később visszatérve a lealkudott összeg és a portéka gazdát cserélt és boldogabb lettem egy történettel, ami ez a szőttes mesélt nekem.
