Isten látja lelkem, szeretem az őszi szünetet! A gyerek persze nem, mert a Hámori Waldorfba jár és ott egészen máshogy működnek a dolgok. Gravitáció persze ott is van, de a vonzás törvénye itt valóban működik. Az iskola is várja a gyerekeket és a gyerkőcök is örömmel mennek.
Na de eljön hamarosan az én időm! Végre nem kell korán kelni, nem kell készülni a másnapra, nem kell a buszra várni.
Szabadság!!!!
Már szeptemberben megkaptuk a suli éves menetrendjét, így azonnal elkezdtem tervezgetni hová menjünk. Ilyenkor aztán meglódul a fantáziám.
Egyes számú opció: repülőre pattanunk és meg sem állunk az Államokig. Beköszönünk az amerikai rokonoknak. Viszünk egy kis pálinkát vásárfiaként. Előadjuk milyen az élet otthon, aztán leruccanunk az óceánpartra, mert az olyan menő.
Kettes lehetőség: bejárjuk hátizsákkal (hátizsákban gyerekkel) Kínát. Vagy Vietnamot. Eszünk majd torkon lecsúszó rusnyaságokat és fogak közt akadó ízeltlábúakat. Vagy polipot. Erre pálinkával öblögetnénk, hogy segítsük a perisztartikát a helyes irányban mozogni.
Hármas verzió: meleg csízmába és vastag kabátba öltözünk és Izlandra látogatunk. Van ott egy ismerősöm. Azt mondja jó hely. Fókát és bálnát is nézhetünk, miközben lefagynak kiálló testrészeink. Egy kis hazaival azonban melegen tartanánk magunkat miközben lovagolnánk egy kardszárnyú hátán.
A legvalószínűbb azonban, hogy nekilátunk meghódítani hazánk szépségeit. Így lesz benne hátizsák is, és hátizsákban gyerek. Lesznek benne rokonok, ahol Mari néni csuszája polipként csúszik majd és jó minőségű házipálinka a legfrissebb főzésből. A sokat látott bőrmellényben (amit sosem vesz le, még fürdéskor sem). Pista bácsi pont rozmárra hasonlít két feles után és ilyenkor a magyart is töri, mint a három hét után amerikából hazajött szomszéd. 🙂
És ha korán hazaérünk még egy kis takarítás is belefér.
Hasonló jókat kívánok mindenkinek az őszi szünetre!
