Az Apollo 13 legénysége tudna mesélni arról, hogy miért is nem vesznek ki szobát a tizenharmadik emeleten és miért kerülik el nagy ívben a 13-as számmal jelzett szobákat, ha éppen nem otthon alszanak. 1970. április 11-én 13:13-kor indult a Holdra tartó harmadik emberi küldetés. Miután John Swinger – aki csak azért ugrott be, mert Thomas Mattingly-t három nappal az indulás előtt rubeolával diagnosztizáltak (valamint sokkal jobb képűbb volt, mint beteg társa:))— április 13-án egy jól irányzott mozdulattal felrobbantotta az űrhajó létfontosságú részét, világossá vált, hogy utuk hátralévő részét az Aquarius leszállóegységbe préselődve fogják megtenni. Hát gondolom tapsikolhattak örömükben….
Hárman a kabinban, nagyjából 3 C fok környékén, extrém körülmények között, de túlélték a küldetést. James Lovell ötlete volt, hogy a jelvényükre ne a nevüket írják, hanem az “Ex Luna Scientia”, vagyis “ Tudás a Holdról” mottót, mely mellett három ló vonszonja a Napot.
Fred Haise a harmadik utas biztos kártyázni tudott és jó sztorikat. Így mindenki odatette magát képességeihez mérten:-) Nyílván csak viccelek, minden tiszteletem azoké, akik egész életükben azért küzdenek, hogy egy csinos kis dobozban kilőjjék őket az űrbe.
A tizenhármas számról mindenkinek a balszerencse ugrik be elsőre. Bevallom elég babonás vagyok, így azt gondolom, hogy ezek a srácok tényleg nagyon megjárták. Szerintem kihívták maguk ellen a sorsot. Ez a sok tizenhármas és hármas…..
Szegény Thomas Mattingly, akiről később kiderült, hogy nem is volt rubeolás, vajon hálát adott az orvosnak, vagy holdkörüli pályára repítette?
Bár már benne vannak a korban, de ha véletlenül Miskolcra tévednének melegen ajánlom majd nekik a Hotel Aurora-t, ahol pontosan tudták, hogy a holdutazásról visszatért vendégeknek nem ideális a 13-as szoba, ezért nincs is.
