Mitől lesz egy esküvő igazán csodás? Vajon az ősz színes levelei, vagy a reggeli harmat teszi felejthetetlenné? A ruha fodra, sellőformája, a nyakkendő csomózása? A helyszín teszi különlegessé?
Anyakönyvvezető, templomi varázslat, jó vőfély, vagy épp a zenekar. Sarkalatos pontjai a napnak, amikor két ember összeköti az életét.
A fotók egész nap készülnek, hogy aztán színes történetként meséljék el ezt a napot. Mitől lesz ez az emlék olyan, mely később mosolyt fest az arcunkra és édes érzést a szívünkbe?
Fontos, hogy a húsleves meleg legyen és a rántotthús jól vágható? Az éjféli töltöttkáposzta lehet a mindent eldöntő momentum?
Romatikus alkat vagyok, eképpen válaszolok hát.
Talán az az apró fénysugár, mely az ara hajába költözik, miközben leül a fűbe, mert fáj a lába a cipőben. Talán a vőlegény ajkáról induló cinkos mosoly, amit akkor váltanak, mikor a harisnyakötő lekerül a lábról. Vagy az a pillanat, mikor a kezük egymásra talál a fénysebességgel röpülő percek sodrásában.
Azt hiszem, a recept igazán egyszerű: végy egy leányt és egy fiút és annyi szerelmet, mellyel megtöltöd mindenki szívét, aki csak rájuk néz. A szerelemtől aztán megtáltosodik a násznép és a lakodalom népmeseivé válik, hetedhét országra és örökre szól majd.