Üvegfalú zuhanykabin. Ó te Rémálmok Gyermeke!
Csodás optikai élményt nyújt, hisz látod a jó esetben szemednek kedvest tisztálkodni. Számomra azonban egyike az apokalipszis lovasainak egyikével.
Négytagú családom a borsodi víz izmos keménységével karöltve nagyjából egy hét alatt tenné tönkre végérvényesen. Elkeseredett harcot vívnék a vízcseppek eme kibontakozásával az üvegfalon, de sajnos hamar vesztésre állnék. Jönne az ecet, citrom és az újság ereje, de Góliát lennék Dáviddal szemben.
Megtanultam a leckét édesanyámtól és tudom használni a takarítóeszközök számos megnyílvánulását, de csúnya lenne azt mondanom, hogy szoros barátságot is ápolok velük. Nem sörözünk és nem őrizzük együtt a libákat. Vessenek a háziasszonyok tüzes bugyrába, de nem igazán szeretek takarítani. Enyhe kaotikusság lengi be otthonunkat, amit persze büszke, viharvert tengerészként tökéletesen átlátok. Hol a kulcs? Hol a sípoló állat? Hol a nedvestörlő? Hol a toll? Mind precizen az agyamban készült térképen helyezkednek, várva a megtalálasukat.
Néha egy – egy viharban lelki megtisztulást keresve belevetem magam a takarítás magas hullámaiba és alapvetően tisztaság van, és rend… Négyen vagyunk, ebből kettőről hurrikánt neveztek el…Nem árulom el, melyik kettőről van szó, de az egyik magas, barna és szőrös.
Szóval a vízcseppek okozta károk a zuhany csodás felületén hamar stigmákat hagynának, hogy másoknak is elhenceghessenek hiábavaló harcomról. A vendégek láthatnák vízköves csodánkat, a zuhany kacagna, míg éppen azt magyaráznám, hogy “Ej-ej, pont most kenték össze a gyerekek…”
Az Aurora szobaasszonyai feketeöves nindzsák a takarítás cselgáncs szőnyegén. Mindent alaposan kitanulok, mint a Karatekölyök és elmesélem nektek. Kend fel, töröld le!
Addig is éljenek a lábasjószágok, a szabadonállók, a beépített és – masszázskádak és természetesen a lavórok és dézsák!
