Édesapám egy átlagos, enyhén ködös napon szőrén-szálán eltűnt. Mindez történt az Auroraban, ahová hajvágás céljából érkezett. A csinosodás után elhagyta a fodrászatot és nyoma veszett. Apám alapjáraton elég hangos, tehát arra jutottunk, hogy vagy nem esett nagy baja, mert nem kiabál, vagy tényleg nagy a gond, mert túl nagy a csend.
Na de kezdjük a történetet az elején.
Egyszer csak vala az Aurora, ahová kezdetben üzleti vendégek tértek be megvitatni ügyes-bajos dolgaikat, ettek egy jó vadpörköltet és leöblítették azt hideg serrel, majd jóízű álomra hajtották fejüket a frissen vetett ágyra. Érkeztek gyermekekkel is szép számban, de jó gazdához mérten éreztük, hogy van még mit dolgoznunk, hogy ők is maradandóan elégedettek legyenek.
![Lélekben mind gyermekek vagyunk...](https://wellnessblog.hu/wp-content/uploads/2018/11/idoutazas_belso.jpg)
Így aztán lett egy szoba, mely csak a gyerekeké és lett idővel játszóvár az udvaron. A rollerek és biciklik is jöttek szépen, hogy a családok szolgálatába álljanak. A medence mellett lett vízi játszófal és lett gofri a reggeliző asztalnál finomabbnál finomabb ízekkel. Lett mesedélután a hosszabb hétvégékre és finom falatok is, gyerekszáj méretűek. Húsvétkor gyöntölésre és simogatásra kiképzett nyuszik jelentkeztek szolgálatra. Minket pedig elégedettség töltött el a sok kis vidám arc láttán.
Ahonnan én jövök, ott van egy mondás. Ha a gyerek jól érzi magát, akkor van esélyed, hogy te is hasonlóan érezz.
Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy amikor a gyerek már rég elunja, a szülő még mindig játszik, ragaszt, fest, gyurmázik és épít az animációkon. A bennünk lévő, sokszor elfelejtett gyermek előkerül és átveszi az elménk felett az irányítást. Beállítja a Játssz! programot és csak a létfontosságú műveleteket engedi futni. Ez pedig a légzés és széles mosoly.
Azon a napon, már mindenki Édesapámat kereste. A visszanézett videón egyszer csak meglátták, amint belépett egy szobába. Mondhatni egy másik világba.
Édesanyám azt mesélte, hogy a színes babzsákok között találta. A gyermek apám testében boldogan épített fából várost és alagutat, ahol a kis mozdony az állomás felé tartott. Nem volt idő és tér számára, csak a síneken guruló vonat és a játék öröme. Széles mosoly feszített arcán, az a fajta, ami az emlékekből születik.
Az időutazás valóban létezett abban a pillanatban.