Édesapám egy átlagos, enyhén ködös napon szőrén-szálán eltűnt. Mindez történt az Auroraban, ahová hajvágás céljából érkezett. A csinosodás után elhagyta a fodrászatot és nyoma veszett. Apám alapjáraton elég hangos, tehát arra jutottunk, hogy vagy nem esett nagy baja, mert nem kiabál, vagy tényleg nagy a gond, mert túl nagy a csend.
Na de kezdjük a történetet az elején.
Egyszer csak vala az Aurora, ahová kezdetben üzleti vendégek tértek be megvitatni ügyes-bajos dolgaikat, ettek egy jó vadpörköltet és leöblítették azt hideg serrel, majd jóízű álomra hajtották fejüket a frissen vetett ágyra. Érkeztek gyermekekkel is szép számban, de jó gazdához mérten éreztük, hogy van még mit dolgoznunk, hogy ők is maradandóan elégedettek legyenek.
Így aztán lett egy szoba, mely csak a gyerekeké és lett idővel játszóvár az udvaron. A rollerek és biciklik is jöttek szépen, hogy a családok szolgálatába álljanak. A medence mellett lett vízi játszófal és lett gofri a reggeliző asztalnál finomabbnál finomabb ízekkel. Lett mesedélután a hosszabb hétvégékre és finom falatok is, gyerekszáj méretűek. Húsvétkor gyöntölésre és simogatásra kiképzett nyuszik jelentkeztek szolgálatra. Minket pedig elégedettség töltött el a sok kis vidám arc láttán.
Ahonnan én jövök, ott van egy mondás. Ha a gyerek jól érzi magát, akkor van esélyed, hogy te is hasonlóan érezz.
Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy amikor a gyerek már rég elunja, a szülő még mindig játszik, ragaszt, fest, gyurmázik és épít az animációkon. A bennünk lévő, sokszor elfelejtett gyermek előkerül és átveszi az elménk felett az irányítást. Beállítja a Játssz! programot és csak a létfontosságú műveleteket engedi futni. Ez pedig a légzés és széles mosoly.
Azon a napon, már mindenki Édesapámat kereste. A visszanézett videón egyszer csak meglátták, amint belépett egy szobába. Mondhatni egy másik világba.
Édesanyám azt mesélte, hogy a színes babzsákok között találta. A gyermek apám testében boldogan épített fából várost és alagutat, ahol a kis mozdony az állomás felé tartott. Nem volt idő és tér számára, csak a síneken guruló vonat és a játék öröme. Széles mosoly feszített arcán, az a fajta, ami az emlékekből születik.
Az időutazás valóban létezett abban a pillanatban.
