Nem, ez nem egy téli szerelmi történet felidézése lesz – mindenkit megnyugtatnék. Egészen más az apropója eme írásnak.
Mióta a fogyasztói társadalom által vonzott szokások az ünnepeinkbe is begyűrűztek (kicsit észrevétlenül és olykor alattomos módon), azóta teljesen máshogy éljük meg a karácsonyi készülődéseket is. Ezt főleg azok tudják megállapítani, akik nem a ’Z’ vagy a legifjabb ’Alfa’ generáció képviselői, hanem inkább az ’Y’ eleji vagy még inkább az ’X’ és azt megelőző generációk táborát erősítik.
Na de a kis szociológia piruett után vissza az eredeti témánkhoz, az ÜNNEPEKHEZ. Ezen belül is természetesen a most küszöbön álló karácsonyhoz. Megfigyeltétek már, hogy évről évre egyre hamarabb jelennek meg a karácsonyi dekorációk a plázákban és kezdik hirdetni az akciós kombi hűtőket? Egy – két év és a gyerek szeptemberi írószer csomagjával együtt a karácsonyfát is a hónunk alá csaphatjuk – műfenyő hívők előnyben!
Na de megint elkalandoztam – esküszöm a lényegre térek most már. Tehát sétálunk bele a novemberi 19 Celsius fokból a karácsonyi miliőbe. És akkor bepréselve magunkat a bevásárló központ 2 tonnát nyomó biztonsági ajtajain (szerencsésebbek átsuhannak a fotocellán vagy keringőznek egyet a forgó ajtóval) megcsapja fülünket az ismerős sorok egyike…
Elkezdve a címben szereplő kirobbanthatatlan Wham slágertől, Mariah Carey „All I want for Chrismas is you” dalán át Frank Sinatra „Let it snow” klasszikusáig. Most sokaknak felfordult a gyomruk lefogadom. Pedig nem kéne, mert ezek hozzátartoznak az ünnepi hangulathoz – csupán már rongyosra játszották őket az elmúlt évtizedekben. És talán ez az oka, hogy meghallgatásuk csak egy vidrasóhajtásnyit kellemesebb, mint egy jóízű éjjeli küszöbberúgás. De milyen fura, hogy a 2000-es évek nem igazán produkált nekünk maradandó karácsonyi pop dalt. Talán Kanye Westben már nincs meg a löket egy időtálló karácsonyi slágerhez – személy szerint ennek mondjuk pont örülök.
Ettől függetlenül ezek a dalok továbbra is kísérni fogják a karácsonyi készülődést és titkon legbelül mindenki dúdolja őket, mert olykor hatalmas nosztalgiát indítanak el bennünk. Pontosan ezért mi sem mondunk le róluk itt az Atlantisban – de azért próbálunk becsempészni más dalokat is a lejátszási listákra lazításképp.
