Ezen felbuzdulva bevettem magam a Hotel Aurora konyhájára, hogy kiderítsem, mi is rejlik a bunda alatt.
Egy júliusi szombat délután történt, amikor felkötöttem a kötényt, kezeim alaposan megmostam és kést ragadtam. Vagyis tulajdonképpen leültettek a sámlira, hogy ne legyek útban. 🙂
A konyhában hőség tombolt, a fedők alól gőz csapott fel, mellyel a halakat egy pillanat alatt készre párolták. Ennek az eljárásnak a neve izlandi gejzír. A sarokban egy kukta halomba rakott krumplit pucolt életlen késsel, hogy megtanulja, mi a magyarok istene.
A hagymákat síratva egy szakács aprította a zöldségeket. A többiek Gyorskezűnek is hívják a háta mögött. Óvatosan lépkedve mozognak mögötte, mert hajlamos a hirtelen mozdulatokra.
A bajszos szakács fején kuktasapka. Elképzeltem, ahogy egy kis patkány a haját húzogatja, hogy mikor melyik fűszerrel ízesítsen. Láttam már ilyet….
A Sebhelyes arcú már sok mindent megélt, látni a szemében, abban ami még meg van. Ő a sütik királya. Ezt a címet elvenni tőle már nem lehet, mióta megnyerte a kerületi habcsók készítő verseny különdíját a nyolcvanas években.
A csirke és sertéshúsok csodás ívben repülve kerültek a tepsikbe. Ekkor zenét hallottam és a konyhai eszközök táncra perdültek. Természetesen csárdást jártak és bokáztak.
Megérkezett a séf.
Néma büszkeséggel nézte a boldog ételek rituáléját, majd tapsára minden étel a helyére került. Mire felocsúdtam, már az ételliftben folytatták örömüket. Lázasan, forrón várták, hogy a vendégek tányérjára kerüljenek.
Aki nem hiszi, járjon utána és jöjjön el hozzánk egy kiadós vacsorára! Ha rádkacsint a husi, tudni fogod, hogy igazat szóltam! 🙂
