Mindig zavar, ha egy könyv méltánytalanul a boltok hátsó, alsó traktusában kap helyet.
Nem igazán tudom, hogy túl szerények ezek az írások, vagy inkább öreg ír törpe módjára rejtegetik kincseiket. Nem hivalkodnak. Csendesen várnak, hogy rájuk találj.
Kalóz módra csaptam le Madeline Miller első regényére, mikor megláttam egy kiselejtezett, senkinek sem kellő kupacban.
Már az első sorok után tudtam, hogy miattam volt ott és engem várt…
Istenek és istennők zsúfolásig, ami engem mindig nagy boldogsággal tölt el. Királyok és királynők. Barbárság és kultúra. Erről is szól Akhilleusz dala.
Az ember pikk-pakk a trójai háborúban találja magát és egy olyan ember szemén keresztül láthatja a valóságot, aki megpecsételte annak kimenetelét.
A Homérosz eposzaiból készült regényben számomra bizonyítást nyer a szerelem ereje. Valamint az, hogy a megsebzett szív sokkal jobban fáj, mint egy nyillal átlőtt sarok.
Nem véletlenül nyerte el a mű 2012-ben az Orange díjat. Nem véletlenül….
