A minap Velencében jártam. Rájöttem, hogy egy várost úgy lehet igazán megismerni, ha két gyerekkel gyalogosan nekivágsz a szűk utcáknak. Az okokról csak annyit, hogy
Augusztus – a nyár utolsó hivatalos hónapja, „befejező epizódja”. Megkezdődik a készülődés az iskolakezdésre, lassan a nyaralós bejegyzéseket is felváltják majd a hétköznapi kacsás és
Üvegfalú zuhanykabin. Ó te Rémálmok Gyermeke! Csodás optikai élményt nyújt, hisz látod a jó esetben szemednek kedvest tisztálkodni. Számomra azonban egyike az apokalipszis lovasainak egyikével.
Veletek előfordult már, hogy utazásotok során a szállodában felejtettetek valamit? A Hotel Atlantis „Talált tárgyak osztálya”, tisztességes nevén a Recepció, évről évre bővíti az itt
Ülsz az Aurora teraszán és reggelizel. Kavargatod a kávét, ami Melange és mézzel készült. A pirítósra recsegve vonsz egy réteget a lassan csurranó mézből. Ízlelgeted
Főleg ilyenkor nyáron, fesztivál szezon idején hallani legtöbbször a külföldi sztárfellépők egyedi igényeiről. Bár a hazai celebek között is bőven akadnak kivételes egyéniségek, azért mégis
Ezen felbuzdulva bevettem magam a Hotel Aurora konyhájára, hogy kiderítsem, mi is rejlik a bunda alatt. Egy júliusi szombat délután történt, amikor felkötöttem a kötényt,
Fülledt nyári délután. A helyszín Hajdúszoboszló, Hotel Atlantis. Ezüstszínű, családi terepjáró érkezik a parkolóba. Lassan gurul, vezetője tekintete bizonytalanul keresgél szabad helyet a parkolóban. Nem
Képzeld el, hogy vacsorához készültök. Felveszel egy szép ruhát, amit otthon direkt ezért tettél be a táskádba. Az ételek finomak, svédasztalon gőzölve várnak. Jóízűen falatoztok,
Fáradtan indulunk az Aurora-ba. A mai napom teljesen átlagos. A gyerekek szétnyúztak, az időjárás pont az a fajta, amitől falra másznék. Meleg és párától terhes.
